Adventi adományozás a harmadik a osztállyal
Nem volt csillogás, nem volt pompa, nem volt fényár…… De tündöklött a gyerekek és felnőttek szemében a szeretet, a boldogság, az öröm, hogy adhattak és, hogy kaptak!A történet egy kicsit régebben kezdődött. Sokszor gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni a nálam is szegényebbeken?! Egyszer aztán a barátaim szóltak, hogy az egyik gyönyörűséges faluban több családon is tudnánk segíteni ruhával, játékkal, könyvvel, élelmiszerrel. Nosza! Gyűjtöttünk, küldtük. Hol ismerőssel, hol az ottani rokonnal.

Idén úgy döntöttünk, hogy mi leszünk a meglepi! Összegyűjtöttünk nagyon sok ruhát, élelmiszert, játékot… Nagyon sokan segítettek: gyerekek, szülők, kollégák, ismerősök, boltosok, idős nénike. Megható volt, ahogyan gyűltek a zsákok, dobozok, szatyrok tele minden jóval, széppel, lélekkel.

December 13-án reggel fél hétkor kezdtünk bepakolni az Ikarus buszba. Körülbelül 30 zsák ruhanemű, több pár cipő, csizma, függönyök, karácsonyi terítők, több mint tíz liter olaj, legalább húsz kg cukor, tészta, szaloncukor több kg, játékok, könyvek. Az busz alja tele volt és még nem volt minden fenn, így hát az utolsó üléseket és a hátsó feljáratot is teleraktuk. Elindult a huszonkét izgatott gyerek és tizenhét felnőtt. Sűrű köd ereszkedett le az autópályára, de mi vidáman szórakoztunk a buszban. Vártuk, a találkozást a bükkaranyosi gyerekekkel, akiknek a mi adományunk volt a karácsonyi ajándék. Útközben megnéztük a Matyó Múzeumot.

Tovább indultunk Bükkaranyosra. Itt várt már Melinda néni, aki az egész falunak az „angyala”, aki a rászorulókon sokat segít, is törődik velük nemcsak így Advent idején! Felmentünk a színházterembe, ahol sok-sok finomsággal vártak minket. A falatozás után sétáltunk a faluban, ahol bemehettünk egy lovas gazdához.

Felülhettek a lovas hintóra, megsimogatták a lovakat és láttunk egy régi tojástartót. Érdekes volt. Amikor visszaértünk a szülők a gyerekek segítségével felhordták az ajándékokat. A teremben már vártak az ottani gyerekek. Kíváncsi tekintetek néztek egymásra. Mi felsorakoztunk és egy kis műsorral kedveskedtünk nekik. A zenére bevonultunk, táncoltunk és elkezdtük feldíszíteni a fát. A szülők is segítettek. Három verset szavaltak a tanulók, majd egy vidám zenére elkezdtünk táncolni, amelybe bevontuk a vendéglátókat is! Először vonakodva jöttek, de később már nagy kedvvel táncoltak velünk. Majd együtt uzsonnáztunk a finom, foszlós, kelt diós kalácsból.
A könnyes búcsú után elindultunk hazafelé. Az úton zenét hallgattunk, énekeltünk, néhányan szundítottak.
Telve szeretettel, örömmel szálltunk le a buszról. Boldogok voltunk, mert adhattunk és nagyon sokat kaptunk a vendéglátóktól és egymástól. Köszönöm mindenkinek!

Melinda válasza:
A történet régen kezdődött . Egy hosszú évek óta tartó -személyes találkozás nélküli- munkakapcsolat Andrea Kazinczyval, mely mára átalakult egy ilyen “kedves-furcsa” barátsággá. Ő látta, hogy küzdök kicsi falumban a szegénységgel és az ahhoz kapcsolódó -minden egyéb negativ – emberi érzésekkel. Amikor tavaly a barátaimtól, ismerőseimtől kértem segítséget, ahhoz, hogy én segíteni tudjak, Ő virtuálisan összeismertetett Zsizsik Judittal, aki Andrea akkori elmondása szerint egy angyal. És az azóta eltelt idő alatt ez az állítása bebizonyosodott. Most már azt is tudom, hogy ott ahol egy angyal van, terem több is. Kicsikék és nagyocskák. Amikor Judit felhívott, hogy sok-sok adomány gyűlt össze és úgy gondolták az ő gyermekeivel, hogy azt személyesen hozzák el Bükkaranyosra nem is gondolhattam arra, ami tegnap megtörtént. Próbáltam titokban tartani a gyermekeink előtt, hogy mi lesz a meghívásom igazi oka. Nehéz volt kiválasztani kik jöjjenek el a művelődési házba, mert a szívem szerinti létszám nem fért volna be a piciny épületbe. A történéseket Judit leírta. Ott folytatnám, hogy eltűnt a busz a láthatárról. Ott állt kis csapatunk a parkolóban, csöndben. Utólag úgy gondolom, mindannyiunkban ezernyi érzés, gondolat kavargott. A gyerekek, de még én sem éltünk meg olyan csodát, ami velünk történt és ezt Tőletek kaptuk. A legjobban az lepett meg, hogy a gyerekek nem kérdezték meg, hogy mi van a csomagokban. És meg van a válasz: ” Mert olyan jó volt ez a nap, a többit te ( mármint én Melcsi ) meg a Jézuska tudjátok!”

Zsibbadt lábakkal, kavargó gondolatokkal mentem haza. Még számomra is titok a csomagok jelentős részének a tartalma, de egyben biztos vagyok: ettől szebb karácsonya az elmúlt években nem volt az én pátyolgatottjaimnak. Most stratégiát állítok fel, logisztikai megoldásokon töröm a fejem és folyamatosan vigyorgok, mert látom magam előtt az elkövetkező napokat. Drága Judit, kedves Szülők nagyon köszönöm! És minden 3.a-s tanulónak külön hálám és tiszteletem, mert nem csak úgy egyszerűen adtak, hiszen sokat dolgoztak is azért, hogy ez a rengeteg ajándék eljusson olyan emberekhez, akiknek nagyon nagy örömöt szereznek! Mindenkinek szépséges napokat kívánok! Néhány nap múlva megírom a történéseket!