Határtalanul-Délvidék

hatartalanul 12016. április 22-25 között iskolánk 4 pedagógusa és 38 tanulója (6,7,8 osztályosok) a Határtalanul pályázat keretében egy határon túli magyarlakta vidékre, ez alkalommal Délvidékre utaztunk. Első megállunk Kelebia volt, ahol meglátogattuk a híres lipicai ménest és a fiákermúzeumot. A látogatás végén sor került egy kis egyéni lovaglásra és sétakocsikázásra is, melyet mindnyájan nagyon élveztünk. A következő állomás Szabadka városa volt. Itt ellátogattunk a Városházára, ahol ottani idegenvezetőnk bemutatta a szecessziós stílusú épületet, beültünk a városterembe, megcsodálhattuk a díszes üvegablakokat, melyek híres magyar történelmi személyiségeket ábrázolnak (Hunyadi János, Werbőczy István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc). Ezután rövid sétára indultunk a Korzón, ahol megnéztük a szintén szecessziós stílusban, Komor Marcell és Jakab Dezső építette Városi Könyvtárat, valamint a Reichl Palotát és a korinthoszi oszlopos Népszínházat, ahonnan Blaha Lujza színésznő pályafutása indult egykor. A város híres szülötte Kosztolányi Dezső költő és regényíró, akinek a városi gimnázium mellett két szobra is van. A legutóbbi szobor a 17 éves kisdiák Kosztolányit ábrázolja és 2014-ben avatták fel a magyar miniszterelnök jelenlétében. A szobornál a diákok rövid kiselőadásokat tartottak Kosztolányi életéről, munkásságáról: lírai és epikai műveiről, műfordításairól, műveiből hatartalanul 2készült filmjeiről és az előadások végén a csoport képviselői koszorút helyeztek el a szobornál tiszteletünk jeléül. Rövid szabadkai városnéző túránkat a zsolnai kerámiával fedett Kék Szökőkutak megtekintésével zártuk. A szállás felé vezető út során megálltunk a kaponyai emlékműnél, amelyet az 1848/49-es szabadságharc emlékére állítottak, amikor is szerb csapatok segítségével Szabadka magyar kézen maradt. Itt is elhelyeztük a megemlékezés virágait. Aznapi utolsó állomásunk a kishegyesi Mesterségek Háza és a Pékmúzeum volt. Itt betekintést nyerhettünk egy régi pékműhelybe, megismerkedtünk a pékmesterség eszközeivel és vendéglátóink mindenki számára kürtöskalácsot készítettek, melyet mi magunk sütöttünk meg a kemencében. A szállásunk a kishegyesi vendégházban volt, ahol minden nap bőséges reggelit és vacsorát kaptunk. Második nap ellátogattunk Bácstopolyán egy tájházba, ahol egy régi házat mutattak be: konyha, tisztaszoba, kamra együttest korabeli bútorokkal, edényekkel, használati tárgyakkal. Ugyanitt megnéztünk egy régi kovács és bognárműhelyt: a ló patkoláshoz szükséges eszközökkel. »hatartalanul 3 Innen továbbutaztunk Óbecsére a Than fivérek szülőházához, ahol egy természettudományi kiállítás mellett egy interaktív kiállítást is megtekintettünk és jókat játszottunk, kísérletezgettünk. Majd a Sóskopói természetvédelmi rezervátum következett. Itt egy hosszabb sétát tettünk a szikes sós földön és itt lakó madarakat láttunk: liléket, cankókat és talán kócsagot is. Aznapi túránkat az aracsi romtemplom megtekintésével zártuk. Harmadik napunkat a péterváradi vár megtekintésével és körbesétálásával kezdtük. Bár hideg volt és esett az eső, de rendületlenül követtük idegenvezetőnket és hallgattuk a városról, várról szóló történeteit. Rövid péterváradi tartózkodás után Zimonyba mentünk, ahol Hunyadi János, a nagy törökverő pestisben meghalt, aztán következett a nap várva várt idegenforgalmi látványossága: Nándorfehérvár és a vár megtekintése, körbesétálása egy helyi idegenvezető kíséretében. Ezen a helyen aratott végső győzelmet a törökök felett, Hunyadi János. Tiszteletünk jeléül megkoszorúztuk azt a követ, mely e híres eseményről ad tanúbizonyságot. Bár nagyon esett az eső és hidegen fújt a szél, csoportunk kissé elcsigázva, de lankadatlanul körbejárta a helyet és hallgatta a helyről szóló nevezetes eseményeket, az ide kapcsolódó történeteket. A vacsora után aznap este táncház várta csapatunkat, ahol egy táncos pár moldvai táncokat tanított a bátrabb diákoknak. Negyedik és egyben utolsó, hazafelé tartó napunkat a kishegyesi iskola meglátogatásával kezdtük, ahol az iskola igazgatója fogadott minket, bemutatta iskolánkat és Bálint Gábor tanár úr a mi iskolánkat ismertette egy ottani hetedikes osztállyal. Az idő rövidsége miatt, sajnos szorosabb ismeretség, kapcsolat nem alakult ki az iskolák tanulói között. Utunk folytatásaként Óbecsére mentünk, ahol ellátogattunk a Lurkó-házba. Itt, nehéz sorsú, rossz szociális körülmények között élő gyerekekkel találkoztunk, akik nagy szeretettel és egy kis ajándékműsorral, valamint finom süteménnyel és meleg teával vártak minket. Ajándékképpen mi tanszereket, könyveket, édességet és ruhaneműt vittünk nekik, amit nagy örömmel fogadtak. Innen Zenta városa felé vezetett utunk, ahol ellátogattunk a Városházára és az ottani idegenvezető részletesen elmesélte a zentai csata történetét. Ezután elmentünk a csata emlékére állított emlékműhöz és elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. A délvidéki utolsó állomáshely a Palicsi tó és környéke volt. E gyönyörű helyen régi, békebeli, monarchia- kori villák és házak épültek szecessziós stílusban. Egy kiadós séta után végleg hazafelé vitt utunk. Mindnyájan nagyon jól éreztük magunkat e remekül megszervezett kiránduláson és sajnálattal vettük tudomásul, hogy ilyen hamar véget ért, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk és az előzetes felkészülések, valamint a mindennapi esti tesztek megoldása is új ismeretekkel bővítette diákjaink tudását. Köszönjük a szervezőknek és további sikeres pályázatokat kívánunk!

Bota Melinda