Marozsán Veronika

Egyik irodalom órán versillusztrációt készítettünk, ezt pedig egy illusztráció-kiállítás gondolata követte – következő héten el is látogattunk az Erdős Renée Házba.
Első ránézésre kicsit furcsa volt – nagyon régies, mégis hangulatos. Amikor bementünk, kicsinek tűnt, de egyre beljebb haladva egyre inkább előtűnt nagy és tágas beltere. Az első szobában Mária néni, a ház vezetője elmesélte a környék és az épület történelmét, de a legérdekesebb az volt, hogy a plafon alatt egy villanymozdony haladt, ami az „Elág” minden iránya szerint megállt és elindított egy kisfilmet. A második terem úgy volt berendezve, mint egy régi paraszti ház. Olyan tárgyakat láttunk és fogtunk kézbe, amit a mai nap is használunk, de már máshogyan működik, pl. vasaló. Ezután felmentünk az emeletre megnézni a télikertet. Itt kapott helyet Kass János festménysorozata, amely piros-fehér-fekete színkombinációkból állt. További művei a rézkarcok voltak, amelyeket irodalmi művekhez készített, és láthatunk belőlük az alsós olvasókönyvekben is.

A művészettörténész elmagyarázta, mi a rézkarc: először a melegített sima rézlemezt viaszréteggel vonják be. Amikor kihűlt, ebbe a rétegbe acéltűvel karcolják bele a rajzot. Ezután savval teli tálba helyezik, a viasz megóvja a rézlemezt, csak a karcolás mentén keletkeznek árkok. Ezeket festékkel bevonják. A festék betölti a kimart árkokat, azután letörlik róla. A nyomás nedves papírral, hengerrel történik. A magyarázat után megnéztük az összes képet.

A ház még mindig tartogatott meglepetéseket: lent a Merzse-mocsár élővilágát láthattunk, fényképezhettük le, a padlásra pedig ódon falépcsőn düböröghettünk fel. Itt kipróbálhattuk az írónő írógépét – mivel ez egy mechanikus eszköz volt, sorban álltunk, hogy legalább egy billentyűt lenyomhassunk.
Sajnos a kertre már nem jutott idő, pedig tudjuk, hogy vannak ott is érdekes részletek. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mert tényleg érdekes, és főleg, mert Rákoshegy történelmének része.